Sokszor érint bántalom érdeklődésem miatt. Főként a hölgyektől kaptam bántást, amiért lapszerkesztőként a DrágAutóknál dolgozom. Azzal vádolnak, hogy primitív vagyok. Hiába állok vitára, hogy a két hatalmi szimbólum találkozását szeretném megfogni és ábrázolni. A kocsik, a sunák, és a kettőt szorosan összekötő drága jelző: egységes egészet alkot.
Nem vagyok első, és nem vagyok egyedül nézőpontommal. A történelmi cikkek ennek előzményeinek feltárásával foglalkozik. Bemutatni, hogy jelen korunk hatalmas érdeklődése nem előzmény nélküli. Pontos, visszakövethető, és alapjaiban nagyon ésszerű út vezetet odáig, hogy a hasznonjárművek kiemelkedtek. A hölgyek végül csatlakoztak hozzájuk. A ritka, a drága, a sok pénzbe kerülő, a nem olcsó autók és hölgyek egymást kiegészítve, egymást vonzva és hívogatva alapították meg azt a rengeteg újságot, és portált, amely figyelmüket a témának szenteli. Ezek mára új műfajt alkottak.

A következő képen hölgyet és urat egyaránt láthatunk. Egyértelműsítést hivatott szolgálni a kompozíció. Az úr háttal, utalva ránk, nézőkre, akiket a hölgy és a kocsi foglalkoztat. A hölgy kacéran combjait felemelve, a fehérneműjéhez enged közelebb bepillantást. A kocsi, nyugodtan és fölényesen pihen, mint akit nem lehet megsérteni. Ő csak áll, tűr, és felügyel. A leghűségesebb barát, aki nem sértődik meg, ha olykor szeszélynek engedve a sunkákkal foglalkozunk a legtöbbet. - Tudva tudja, hogy végül a vágy múlásával, a hűséghez térünk vissza. Beülünk a vezetőülésre, és tovább haladunk utunkon, amit számunkra és hűséges társunkra kijelölt a sors.